Mark 9

이 장을 의도를 가지고 읽기

Mark 9 moves from the mountaintop to the valley and then to the road. Jesus takes Peter, James, and John up a high mountain, where he is transfigured, Moses and Elijah appear, and a voice from the cloud says, "This is My beloved Son. Listen to Him!" Coming down, they find the other disciples unable to heal a boy with a violent spirit; the boy's father cries, "I do believe; help my unbelief!" and Jesus heals him. Then Jesus predicts his death a second time, catches the disciples arguing about who is greatest, sets a child among them, tells John not to stop an outsider driving out demons, and warns in the starkest terms against causing a little one to stumble, ending with salt and peace.

장 주석 열기

Mark 9 begins as high as the Gospel gets and comes down fast. Jesus takes three disciples up a mountain, and in front of them his clothes turn a white no launderer could produce, Moses and Elijah stand talking with him, and a voice from a cloud tells the disciples the one thing they most need to hear: this is my Son, listen to him. Peter, terrified, wants to build shelters and stay. They do not stay. At the bottom of the mountain there is a crowd, an argument, and a boy who has been thrown into fire and water by a spirit since he was small, and the disciples have failed to help him. His father's prayer is the most honest in the Bible, I believe, help my unbelief, and it is enough. Jesus lifts the boy by the hand, and later tells the disciples that this kind comes out only by prayer, which is to say, they had tried it on their own. The rest of the chapter is a walk through Galilee in which Jesus tells them again that he will be killed and rise, and they are too afraid to ask what he means, so they argue instead about which of them is the greatest. He answers with a child in his arms. Then John complains about an outsider driving out demons in Jesus' name, and Jesus refuses to stop him: whoever is not against us is for us. The chapter ends with some of the hardest words Jesus ever spoke, millstones and cut-off hands and unquenched fire, all aimed at one thing, taking sin and the harm done to the little ones as seriously as God does. And then, gently, salt, and peace with one another.

핵심 본문

Mark 9:2-8 Mark 9:14-29 Mark 9:30-37 Mark 9:42-50 Malachi 4:5-6 Matthew 17:1-13

Historical and literary context

The high mountain is traditionally Tabor and more probably Hermon, near Caesarea Philippi where the previous chapter ends. Moses and Elijah, the lawgiver and the prophet, both met God on Sinai, and Malachi had promised Elijah's return before the day of the LORD, which is behind the disciples' question; Jesus identifies that Elijah with John the Baptist. Peter's offer of shelters recalls the Feast of Tabernacles. "Hell" in verses 43 to 48 translates Gehenna, the Valley of Hinnom south of Jerusalem, associated with child sacrifice and with Jeremiah's prophecies of judgment. Verses 44 and 46, which repeat verse 48, are absent from the earliest manuscripts, which is why most modern Bibles skip those numbers.

How the chapter unfolds

Verse 1 promises that some will see the kingdom come with power. Verses 2 to 8 are the transfiguration, and verses 9 to 13 the descent, with the command to silence and the discussion of Elijah. Verses 14 to 29 are the healing of the boy with the spirit, framed by the disciples' failure and their question about it. Verses 30 to 32 are the second passion prediction and the disciples' fear. Verses 33 to 37 concern greatness and the child. Verses 38 to 41 concern the outsider exorcist and the cup of water. Verses 42 to 50 are the sayings on stumbling blocks, cutting off hand, foot, and eye, and salt.

Why this chapter matters

"I do believe; help my unbelief!" in verse 24 is one of the most loved prayers in the Bible, the honest words of a father who has run out of options, and Jesus honors it. The transfiguration became a feast in both East and West and is the Gospel's clearest preview of the resurrection glory, placed deliberately between two predictions of the cross. "Whoever is not against us is for us" has governed Christian attitudes to those outside the group. The child in the midst, and the millstone for anyone who harms a little one, have shaped the church's teaching on the protection of children. The commands to cut off hand and foot are the Bible's strongest statement that sin is worth any cost to be rid of.

Interpretive tension to watch

Verse 1, that some standing there will not die before seeing the kingdom come with power, has been read as fulfilled six days later on the mountain, at the resurrection, at Pentecost, or at the fall of Jerusalem, and readers disagree. Verse 40, "whoever is not against us is for us," must be held beside Matthew 12:30, "whoever is not with Me is against Me"; the contexts differ, one about outsiders doing good, the other about insiders refusing to decide. The amputation sayings are hyperbole, but hyperbole that means what it says about seriousness. And "everyone will be salted with fire" in verse 49 is among the most obscure sentences in the Gospels.

이 장을 위한 질문

Peter wanted to stay on the mountain; Jesus led them straight down to a suffering boy. What does the order of those two scenes say about glory and service?
The father says "I do believe; help my unbelief." Is that a confession of faith or of doubt, and does Jesus treat it as either?
The disciples tried to stop a man doing good in Jesus' name because he was not one of them. Where does that instinct show up today?

Study with context

Use this as a chapter guide, then press deeper into the text itself. The goal is to slow down observation, notice structure, and ask better questions before jumping to conclusions.

노트에 추가

1 Azután mondta nékik: „Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.“ 2 És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte csupán őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük. 3 Ruhája fényes lett, és olyan fehér, mint a hó, amihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. 4 És megjelent nekik Mózes Illéssel együtt, és beszéltek Jézussal. 5 Péter pedig megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nékünk itt lenni, csináljunk azért három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.“ 6 De nem tudta mit beszél, mivel megrémültek, 7 és felhő támadt, mely beárnyékolta őket, és a felhőből szózat jött: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok.“ 8 És mikor nagyon hirtelen körültekintettek, senkit sem láttak maguk körül, egyedül Jézust. 9 Mikor pedig a hegyről leszálltak, megparancsolta nékik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Emberfia a halálból feltámad. 10 És ezt a parancsot megtartották magukban, tanakodva egymás között: mit jelent a halálból feltámadni? 11 És megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?“ 12 Ő pedig ezt felelte nekik: „Illés ugyan előbb eljön, és helyreállít mindent; de hogyan van az Emberfiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? 13 De mondom nektek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint meg van írva róla.“ 14 Amikor a tanítványokhoz odament, nagy sokaságot látott körülöttük, és írástudókat, akik azokkal vitatkoztak. 15 Amikor az egész sokaság meglátta őt, azonnal elálmélkodott, és hozzásietve köszöntötte őt. 16 Ő pedig megkérdezte az írástudókat: „Miről vitatkoztok ezekkel?“ 17 A sokaságból valaki így felelt neki: „Mester, idehoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. 18 És amikor csak megragadja, szaggatja őt, ő pedig tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Mondtam hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.“ 19 Ő pedig így felelt neki: „Ó, hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.“ 20 És odavitték hozzá, és mihelyt meglátta őt, a lélek azonnal megrázta azt, és leesve a földre, tajtékozott és fetrengett. 21 És megkérdezte az atyját: „Mennyi ideje, hogy ez van rajta?“ Az pedig mondta: „Gyermeksége óta. 22 És gyakran vetette tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt, de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk, megkönyörülvén rajtunk.“ 23 Jézus pedig ezt mondta neki: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.“ 24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltott, és könnyhullatással mondta: „Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.“ 25 Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, ezt mondva neki: „Te néma és siket lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!“ 26 És kiáltás és erős szaggatás között kiment belőle. A fiú pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. 27 Jézus pedig megfogta a kezét, fölemelte, és az fölkelt. 28 Mikor pedig bement a házba, tanítványai megkérdezték őt külön: „Mi miért nem űzhettük ki azt?“ 29 Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel.“ 30 És onnan kimenve, Galileán mentek át, és nem akarták, hogy valaki megtudja. 31 Mert tanította tanítványait, és ezt mondta nekik: „Az Emberfia az emberek kezébe adatik, és megölik őt, de ha megölték, harmadnapra föltámad.“ 32 De ők nem értették ezt a beszédet, és féltek megkérdezni őt. 33 És elment Kapernaumba. És odahaza megkérdezték őket: „Miről vitatkoztatok egymással az úton?“ 34 De ők hallgattak, mert egymás között azon vitatkoztak az úton, hogy ki a nagyobb. 35 És leülve Jézus, odaszólította a tizenkettőt, és mondta nékik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között utolsó, és mindenkinek szolgája.“ 36 És kézenfogva egy gyermeket, közéjük állította, ölébe vette, és azt mondta nekik: 37 „Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.“ 38 János pedig így felelt neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket, és eltiltottuk őt, mivel nem követ minket.“ 39 Jézus pedig ezt mondta: „Ne tiltsátok el őt, mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gonoszul szólhatna felőlem. 40 Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van. 41 Aki inni ad egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti a jutalmát. 42 „Aki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. 43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le, mert jobb neked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, az olthatatlan tűzre, 44 ahol férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik el. 45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt, mert jobb neked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, az olthatatlan tűzre, 46 ahol férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik el. 47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb neked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára, 48 ahol férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik el. 49 „Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. 50 Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.“

읽기를 실제 공부로 바꾸세요

회원가입하고 구절 즐겨찾기, 노트 작성, AI 학습 도구를 사용해 보세요.

회원가입 로그인

이 장 다음의 단계를 선택하세요 계속 읽거나, 계획을 선택하거나, AI와 함께 계속 공부하세요.

다음 장 읽기 Mark 10 in Hungarian Open New Testament.

읽기 플랜

이 장을 반복 가능한 습관으로 만들고 싶다면 계획을 선택하세요.

이 장에 대해 AI에게 묻기

텍스트가 질문을 제기하거나 한 번의 읽기보다 더 깊이 파고들 때 AI 연구를 계속하세요.

이 장이 여는 주제들을 따라가세요 이 장이 열었을 수 있는 더 큰 질문들에 대한 관련 주제 허브.

모든 주제 둘러보기