Mark 11

이 장을 의도를 가지고 읽기

Mark 11 brings Jesus into Jerusalem for the last week. He enters the city on a colt no one has ridden while the crowd spreads cloaks and branches and shouts "Hosanna," looks around the temple, and withdraws to Bethany. The next morning he curses a fig tree that has leaves but no fruit, then drives the traders and money changers out of the temple courts, quoting "house of prayer for all nations" and "den of robbers," so that the chief priests plan his death. The following morning the fig tree is withered, and Jesus teaches on faith that moves mountains, on prayer, and on forgiveness. Asked by what authority he acts, he asks about John's baptism; they refuse to answer, and so does he.

장 주석 열기

Mark 11 is the beginning of the end, and Mark tells it with his usual speed and one carefully built sandwich. Jesus comes over the Mount of Olives on a borrowed colt that no one has ridden, and the crowd knows what it means: cloaks on the road, branches from the fields, Hosanna, blessed is the coming kingdom of our father David. It looks like a coronation. Then, anticlimax: he walks into the temple, looks at everything, and, because it is late, goes back out to Bethany. The next morning he is hungry and finds a fig tree covered in leaves and empty of fruit, and says, so the disciples hear it, that no one will ever eat from it again. Then he goes into the temple and turns it upside down, tables and money and dove cages, and stops the porters carrying goods through the courts, and says that the house that was meant to be a place of prayer for every nation has become a robbers' cave. The priests, who are afraid of him, start planning to kill him. The next morning the fig tree is dead to the roots, and that is when the sandwich closes: the tree with leaves and no fruit was the temple, and the withering is what is coming. Jesus turns it into a lesson about faith that can throw a mountain into the sea, about prayer that believes it has already received, and about forgiving before you pray. When the authorities finally confront him, demanding to know by what right he does these things, he asks them whether John's baptism was from heaven or from men, and they discover that they cannot answer either way without losing.

핵심 본문

Mark 11:1-11 Mark 11:12-14 Mark 11:15-19 Mark 11:20-25 Mark 11:27-33 Zechariah 9:9

Historical and literary context

The entry took place at Passover, when Jerusalem swelled with pilgrims and messianic hopes; a king riding a donkey fulfilled Zechariah 9, and the branches and Hosannas came from the pilgrim Psalm 118. Bethphage and Bethany lay on the east slope of the Mount of Olives. The traders sold sacrificial animals and the money changers converted coins into the Tyrian shekels required for the temple tax, both in the Court of the Gentiles, the only part of the temple open to non-Jews, which is why Jesus cites "for all nations." Figs in early April had small early fruit before the main crop; a tree in full leaf with nothing was a sign of barrenness, and the prophets had used the fig tree for Israel. Mark alone frames the temple action with the two halves of the fig tree story.

How the chapter unfolds

Verses 1 to 11 narrate the colt, the entry, the acclamation, and the quiet look around the temple. Verses 12 to 14 are the cursing of the fig tree. Verses 15 to 19 are the clearing of the temple, the two Scripture quotations, the priests' fear and plotting, and the departure from the city. Verses 20 to 25 return to the withered tree and give the sayings on faith, prayer, and forgiveness. Verses 27 to 33 are the challenge to Jesus' authority in the temple and his counter-question about John's baptism.

Why this chapter matters

Palm Sunday and the cleansing of the temple are among the most depicted scenes of Jesus' life, and "my house will be called a house of prayer for all the nations" has been the church's text against making worship a marketplace. Mark's sandwich of the fig tree around the temple action makes the tree a judgment on a temple full of leaves and empty of fruit, and prepares for Jesus' prophecy of its destruction in chapter 13. "Have faith in God" and "whatever you ask for in prayer, believe that you have received it" are foundational texts on prayer, and verse 25 links the prayer of faith to forgiveness in words close to the Lord's Prayer. The question of authority opens the series of confrontations that lead to the cross.

Interpretive tension to watch

Cursing a fig tree "since it was not the season for figs" seems unjust, and readers have explained the act as an enacted parable of the temple, as a search for early fruit that should have been there, or as Mark's honest note of a hard saying. What the temple action meant, a cleansing to restore worship, a protest against the priestly economy, or a prophetic sign of coming destruction, is debated, as is whether such an act in the vast Court of the Gentiles could have been more than symbolic. The promise that prayer with faith can move mountains raises the question of unanswered prayer, which verse 25 partly addresses by tying it to forgiveness.

이 장을 위한 질문

Mark wraps the temple scene inside the fig tree story. What does a tree with leaves and no fruit say about religion that looks alive?
Jesus quotes "a house of prayer for all the nations" while standing in the one court open to Gentiles. Who is crowded out of your community's worship?
Jesus ties mountain-moving prayer to forgiving others. Why would unforgiveness get in the way of prayer?

Study with context

Use this as a chapter guide, then press deeper into the text itself. The goal is to slow down observation, notice structure, and ask better questions before jumping to conclusions.

노트에 추가

1 Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia felé, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, 2 és ezt mondta nekik: „Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen ember nem ült még soha; oldjátok el és hozzátok ide. 3 Ha valaki pedig megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége rá. Erre azonnal elengedi.“ 4 Elmentek tehát, és megtalálták a megkötött szamárcsikót, az ajtón kívül a kettős útnál, és eloldották azt. 5 Az ott állók közül pedig némelyek ezt mondták nekik: „Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamárcsikót?“ 6 Ők pedig úgy feleltek nekik, amint Jézus megparancsolta. Erre elengedték őket. 7 Odavitték a szamárcsikót Jézushoz, rátették felsőruháikat, ő pedig felült rá. 8 Sokan pedig felsőruháikat az útra terítették, mások pedig ágakat vagdostak a fákról, és az útra szórták. 9 Akik pedig előtte mentek, és akik követték, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! 10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely az Úrnak nevében jön! Hozsánna a magasságban!“ 11 És bement Jézus Jeruzsálembe és a templomba, mindenhol körülnézett, és mivel az idő már későre járt, kiment Betániába a tizenkettővel. 12 Másnap, mikor Betániából kimentek, megéheztek, 13 és messziről meglátva egy fügefát, amelynek levelei voltak, odament, hátha talál valamit rajta. De odaérve, egyebet, mint levelet, nem talált rajta, mert nem volt fügeérés ideje. 14 Akkor Jézus megszólalt, és ezt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki.“ A tanítványai is hallották ezt. 15 Azután Jeruzsálembe érkeztek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik a templomban árultak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 16 és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. 17 Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: »Az én házamat imádság házának nevezik minden nép között«? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.“ 18 És meghallották az írástudók és a főpapok, és azon tanakodtak, hogy hogyan veszíthetnék el őt. Mert féltek tőle, mivel az egész sokaság álmélkodott az ő tanításán. 19 Amikor azután beesteledett, kiment a városból. 20 Reggel pedig, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestől kiszáradt. 21 Péter visszaemlékezve, ezt mondta neki: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.“ 22 És Jézus ezt felelte nekik: „Legyen hitetek Istenben. 23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz, amit mondott. 24 Ezért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megkapjátok, és meg is adatik néktek. 25 És amikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. 26 Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.“ 27 Ismét elmentek Jeruzsálembe. Amikor pedig Jézus a templomban körüljárt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének. 28 És mondták neki: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ezeket cselekedd?“ 29 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek, feleljetek meg nekem, és megmondom nektek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket. 30 A János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre feleljetek nekem.“ 31 Azok pedig tanakodtak maguk között, ezt mondván: „Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? 32 Mondjuk talán azt: az emberektől?“ De féltek a néptől, mert mindenki azt tartotta Jánosról, hogy valóban próféta volt. 33 Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.“ Jézus is válaszolt nekik: „Én sem mondom meg nektek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.“

읽기를 실제 공부로 바꾸세요

회원가입하고 구절 즐겨찾기, 노트 작성, AI 학습 도구를 사용해 보세요.

회원가입 로그인

이 장 다음의 단계를 선택하세요 계속 읽거나, 계획을 선택하거나, AI와 함께 계속 공부하세요.

다음 장 읽기 Mark 12 in Hungarian Open New Testament.

읽기 플랜

이 장을 반복 가능한 습관으로 만들고 싶다면 계획을 선택하세요.

이 장에 대해 AI에게 묻기

텍스트가 질문을 제기하거나 한 번의 읽기보다 더 깊이 파고들 때 AI 연구를 계속하세요.

이 장이 여는 주제들을 따라가세요 이 장이 열었을 수 있는 더 큰 질문들에 대한 관련 주제 허브.

모든 주제 둘러보기