Matthew 22

Study commentary

Ask AI

Matthew 22 is a day of confrontation in the temple during the last week of Jesus's life. It opens with a parable of a wedding banquet whose invited guests refuse to come, then records three attempts to trap Jesus, on taxes to Caesar, on the resurrection, and on the greatest commandment, each of which he turns into teaching. It ends with his own question about the Messiah as David's son and David's Lord, after which no one dares to ask him anything more.

Read more

Matthew 22 records one long day of questions, and it is worth noticing who asks them. Jesus has ridden into Jerusalem, overturned the tables in the temple, and told parables that the leaders recognized as being about themselves. Now they come at him in turn. First the Pharisees, with the Herodians beside them, bring the tax question, a trap with no safe answer: say yes and lose the crowd, say no and give Rome its charge. Jesus asks for the coin, asks whose image it bears, and returns the question to them with a second clause they had not asked about: give to God what is God's. Then the Sadducees, who did not believe in resurrection, bring a riddle about a woman married to seven brothers, and Jesus answers from the one part of Scripture they accepted, the books of Moses, arguing from a present tense that the God of Abraham is the God of the living. Then a lawyer asks which commandment is greatest, and receives the sentence that summarizes the whole Bible. Finally Jesus asks his own question, about how David could call his descendant "Lord," and no one can answer. The chapter opens with a banquet that the invited would not attend. By its end, the invitation has been made in public, and the guests have declined again.

Key passages

Matthew 22:1-14 Matthew 22:15-22 Matthew 22:29-32 Matthew 22:34-40

Historical and literary context

The chapter belongs to the days between Palm Sunday and the crucifixion, when Jesus taught openly in the temple courts and the religious authorities looked for a charge against him. The three questions come from different factions: the Pharisees allied with the Herodians on taxes, a politically explosive issue under Roman occupation; the Sadducees, the priestly aristocracy who denied resurrection, on the law of levirate marriage; and a lawyer from the Pharisees on the commandments. Each was designed to divide Jesus from the crowd or expose him to Rome.

How the chapter unfolds

Verses 1 to 14 are the parable of the wedding banquet, with its refusing guests, its open invitation to the crossroads, and its guest without wedding clothes. Verses 15 to 22 are the coin and the question about Caesar. Verses 23 to 33 are the Sadducees' riddle about seven brothers and Jesus's answer from the burning bush: God "is not the God of the dead, but of the living." Verses 34 to 40 are the greatest commandment, love of God and love of neighbor, on which "all the Law and the Prophets hang." Verses 41 to 46 are Jesus's counter-question from Psalm 110, which silences his opponents.

Why this chapter matters

Two of the most quoted sayings of Jesus are here. "Give to Caesar what is Caesar's, and to God what is God's" has shaped Christian thinking about political authority for two thousand years, refusing both rebellion and idolatry of the state. The double love command, quoting Deuteronomy 6 and Leviticus 19, is Jesus's own summary of the entire Bible. His argument for resurrection from a present-tense verb, "I am the God of Abraham," and his reading of Psalm 110 show how he read Scripture: closely, and as testimony to himself.

Interpretive tension to watch

The parable ends with a guest thrown out for lacking wedding clothes, though he was gathered in from the streets. What do the clothes represent, and why is the open invitation not the end of the story? Readers have answered with righteousness, repentance, or the grace one must actually put on; the parable leaves the question sharp on purpose. Its last line, "many are called, but few are chosen," has been read very differently across Christian traditions.

Questions for this chapter

  • Whose image is on the coin, and whose image is on the people holding it? How does Genesis 1:27 sit behind Jesus's answer about Caesar?
  • Jesus tells the Sadducees they are mistaken because they know neither the Scriptures nor the power of God. Which of the two is easier to neglect?
  • If all the Law and the Prophets hang on love of God and neighbor, what in your reading of the Bible needs to be re-hung on those two nails?

Study with context

Use this as a chapter guide, then press deeper into the text itself. The goal is to slow down observation, notice structure, and ask better questions before jumping to conclusions.

Add to Notes
1 Jézus ismét példázatokban beszélt nekik: 2 „Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített. 3 Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni. 4 Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre. 5 De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. 6 A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket. 7 Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette. 8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók. 9 Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre. 10 És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel. 11 Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája, 12 és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13 Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“ 15 Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe. 16 Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel. 17 Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“ 18 Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19 Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20 Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“ 21 Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“ 22 Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek. 23 Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt: 24 „Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.« 25 Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. 26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig. 27 Legutoljára pedig az asszony is meghalt. 28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“ 29 Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt: 32 »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“ 33 És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán. 34 A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek, 35 és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse: 36 „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“ 37 Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« 38 Ez az első és nagy parancsolat. 39 A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“ 41 Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus: 42 „Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“ Ezt mondták neki: „A Dávidé.“ 43 Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja: 44 »Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.« 45 Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“ 46 És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.

Turn reading into real study

Sign up to bookmark verses, take notes, and study with AI-powered tools.

Sign Up Log In
Choose your next step after this chapter Keep reading, choose a plan, or keep studying with AI.
Read the next chapter Matthew 23 in Hungarian Open New Testament.

Reading Plans

Choose a plan if you want to turn this chapter into a repeatable habit.

Ask AI

Continue with AI study if the text raises questions or presses deeper than one reading.
Follow the themes this chapter opens Related topic hubs for the larger questions this chapter may have opened.
Browse all topics

Bible passages about faith

A curated study hub for readers searching for faith, trust, assurance, and living dependence on God.

Bible passages about prayer

A curated Bible hub for readers searching for prayer, dependence, boldness before God, and persevering intercession.

Bible passages about identity

A curated Bible hub for readers searching for identity, belonging, adoption, purpose, and new life in Christ.

Bible passages about salvation

A curated Bible hub for readers searching for salvation, grace, new birth, rescue from sin, and life in Christ.