John 8

Study commentary

Ask AI

John 8 contains the story of the woman caught in adultery and the longest debate in the Gospels between Jesus and the religious leaders of Jerusalem. The scribes and Pharisees bring the woman to trap him; he writes on the ground and says that whoever is without sin should throw the first stone, and one by one they leave. Then, in the temple courts, Jesus declares "I am the light of the world," defends the validity of his testimony, warns that his hearers will die in their sins unless they believe, and tells those who had believed that the truth will set them free. The argument over Abraham's children turns bitter, ends with "before Abraham was born, I am," and they pick up stones.

Read more

John 8 opens at dawn in the temple courts with a trap. A woman caught in adultery is dragged before Jesus, and he is asked whether the law of Moses should be carried out; if he says yes, he has taken a life into his hands, and if he says no, he has set aside the law. He bends down and writes in the dust, and when they keep pressing, he straightens up and says that the one without sin should throw the first stone. They leave, oldest first. Alone with her, he neither condemns nor excuses: go, and sin no more. Most early manuscripts do not have this story, and most Bibles mark that, but almost everyone agrees that it sounds exactly like him. What follows is the longest and hardest argument in the Gospels. Against the backdrop of the festival lamps in the Court of the Women, Jesus says he is the light of the world. His hearers challenge his right to speak for himself, and he answers that the Father testifies with him. He tells them they will die in their sins unless they believe who he is, and many do believe. Then, to those very believers, he says that the truth will free them if they hold to his word, and the conversation collapses. They are Abraham's children and have never been slaves; he says everyone who sins is a slave; they say God is their Father; he says that if that were true they would love him. The exchange becomes as bitter as any in the New Testament, and it ends with the most staggering claim in the book, "before Abraham was born, I am," and stones in their hands.

Key passages

John 8:1-11 John 8:12 John 8:31-36 John 8:56-59 Exodus 3:14 John 1:4-5

Historical and literary context

The story of the woman, 7:53 to 8:11, is missing from the earliest and best manuscripts of John and appears in different places in others; most scholars think it is an authentic memory of Jesus preserved outside John and added later, which is why modern Bibles set it off with brackets. The rest of the chapter continues the Feast of Tabernacles setting of chapter 7. During that feast great lamps were lit in the Court of the Women, near the treasury named in verse 20, which gives "I am the light of the world" its setting. The debate over descent from Abraham reflects first-century Jewish confidence in covenant birth, and "before Abraham was, I am" echoes the divine name of Exodus 3:14, which is why the response is an attempt to stone him.

How the chapter unfolds

Verses 1 to 11: the woman caught in adultery, the trap, the writing on the ground, the departure of the accusers, and "Neither do I condemn you; go and sin no more." Verses 12 to 20: the light of the world and the dispute over self-testimony, with the Father as second witness. Verses 21 to 30: "Where I am going, you cannot come," from above and from below, and many believe. Verses 31 to 47: the truth that frees, slavery to sin, children of Abraham and children of the devil. Verses 48 to 59: the charge of demon possession, "if anyone keeps My word, he will never see death," the claim to precede Abraham, and the stones.

Why this chapter matters

Verse 7, "Let him who is without sin among you be the first to cast a stone," and verse 32, "the truth will set you free," are among the best known sentences in the world, the second inscribed on universities and government buildings that rarely quote the verse before it, "if you continue in My word." Verse 12 is one of John's seven "I am" sayings with a predicate, and verse 58 is the climactic one without, the clearest claim to divinity in the Gospel. The shape of the whole chapter, an invitation that hardens into conflict, is John's picture of what happens when light meets those who prefer the dark.

Interpretive tension to watch

Verse 44, "You belong to your father, the devil," was addressed to a specific group of Judean opponents in a first-century argument among Jews, but it has been torn from that setting for centuries to justify hatred of Jews, a history any honest reading must acknowledge. The status of the adultery story is a second tension: its authenticity as text is doubtful while its authenticity as a portrait of Jesus is widely accepted. Finally, the chapter says both that "many believed" and that those believers wanted to kill him, a sequence that raises the question of what believing amounts to.

Questions for this chapter

  • Jesus neither condemns the woman nor excuses her. How do "neither do I condemn you" and "sin no more" belong together?
  • Verse 32 is quoted everywhere without verse 31. What does "continue in My word" add to "the truth will set you free"?
  • The chapter moves from "many believed" to picking up stones. What kind of belief survives being told the truth?

Study with context

Use this as a chapter guide, then press deeper into the text itself. The goal is to slow down observation, notice structure, and ask better questions before jumping to conclusions.

Add to Notes
1 Jézus pedig elment az Olajfák hegyére. 2 Korán reggel azonban ismét ott volt a templomban, az egész nép hozzáment, és leülve tanította őket. 3 Az Írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítva azt, 4 mondták neki: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték, mint házasságtörő. 5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyeneket kövezzék meg: te azért mit mondasz?“ 6 Ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék őt, hogy legyen mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolva, az ujjával írt a földre. 7 De mikor ismételten kérdezték őt, felegyenesedve mondta nekik: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.“ 8 És újra lehajolva, írt a földre. 9 Azok pedig ezt hallva és a lelkiismeret által vádolva, egymás után kimentek a vénektől kezdve mind az utolsóig, és egyedül Jézus maradt, és az asszony középen állva. 10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt mondta neki: „Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged?“ 11 Ő pedig ezt mondta: „Senki, Uram!“ Jézus pedig mondta neki: „Én sem kárhoztatlak, eredj el, és többé ne vétkezzél!“ 12 Ismét szólt hozzájuk Jézus, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.“ 13 A farizeusok pedig ezt mondták neki: „Te magadról teszel bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz.“ 14 Jézus felelt, és ezt mondta nekik: „Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz, mert tudom honnan jöttem, és hová megyek, ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, és hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. 16 De ha ítélek is, az én ítéletem igaz, mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. 17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. 18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem.“ 19 Ekkor azt mondták neki: „Hol van a te Atyád?“ Jézus így felelt: „Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.“ 20 Ezeket a beszédeket mondta Jézus a kincstartó helyen, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája. 21 Ismét mondta nekik Jézus: „Én elmegyek, és kerestek majd engem, de ti a bűneitekben fogtok meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek oda.“ 22 A zsidók pedig ezt mondták: „Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti nem jöhettek oda?“ 23 És mondta nekik: „Ti innen lentről valók vagytok, én onnan fentről való vagyok, ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. 24 Azért mondtam néktek, hogy a bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a bűneitekben.“ 25 Mondták azért neki: „Ki vagy te?“ És mondta nekik Jézus: „Amit eleitől fogva mondok is nektek. 26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, aki küldött engem, és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam.“ 27 Nem vették észre, hogy az Atyáról szólt nekik. 28 Mondta azért nekik Jézus: „Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok, és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. 29 És aki küldött engem, velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek.“ 30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek őbenne. 31 Mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, 32 megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.“ 33 Így feleltek neki: „Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabaddá lesztek?“ 34 Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. 36 Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.“ 37 „Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. 38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam, de ti is azt cselekszitek, amit a ti atyátoknál láttatok.“ 39 Ezt mondták neki: „A mi atyánk Ábrahám.“ Jézus ezt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám dolgait cselekednétek. 40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem nektek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. 41 Ti az atyátok dolgait cselekszitek.“ Ők pedig ezt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk, egy Atyánk van, az Isten.“ 42 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem, mert nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. 43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szavamat. 44 A ti atyátok az ördög, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Ő emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug, és hazugság atyja. 45 Mivel pedig én igazságot szólok, nem hisztek nekem. 46 Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek nekem? 47 Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit, azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.“ 48 A zsidók így feleltek neki: „Nem jól mondjuk-e mi, hogy te samáriai vagy, és ördög van benned?“ 49 Jézus így felelt: „Nincs énbennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem. 50 Pedig én nem keresem a dicsőségemet: van, aki keresi, és megítéli. 51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha.“ 52 A zsidók pedig ezt mondták neki: „Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált soha. 53 Vagy pedig nagyobb vagy te atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod magadat?“ 54 Jézus így felelt: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 55 és nem ismeritek őt: de én ismerem, és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom. 56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat, látta is, és örült.“ 57 A zsidók pedig ezt mondták neki: „Még ötvenesztendős sem vagy, és Ábrahámot láttad?“ 58 Mondta nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek: mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.“ 59 Erre köveket ragadtak, hogy reáhajigálják. Jézus pedig elrejtőzködött, és kiment a templomból, átmenve közöttük, és ilyen módon eltávozott.

Turn reading into real study

Sign up to bookmark verses, take notes, and study with AI-powered tools.

Sign Up Log In
Choose your next step after this chapter Keep reading, choose a plan, or keep studying with AI.
Read the next chapter John 9 in Hungarian Open New Testament.

Reading Plans

Choose a plan if you want to turn this chapter into a repeatable habit.

Ask AI

Continue with AI study if the text raises questions or presses deeper than one reading.
Follow the themes this chapter opens Related topic hubs for the larger questions this chapter may have opened.
Browse all topics

Bible passages about faith

A curated study hub for readers searching for faith, trust, assurance, and living dependence on God.

Bible passages about prayer

A curated Bible hub for readers searching for prayer, dependence, boldness before God, and persevering intercession.

Bible passages about identity

A curated Bible hub for readers searching for identity, belonging, adoption, purpose, and new life in Christ.

Bible passages about salvation

A curated Bible hub for readers searching for salvation, grace, new birth, rescue from sin, and life in Christ.