Acts 13

Study commentary

Ask AI

Acts 13 is the beginning of the church's deliberate mission to the wider world. In Antioch the Holy Spirit sets apart Barnabas and Saul, and they sail to Cyprus, where a sorcerer is struck blind and a Roman proconsul believes. From there Saul, now called Paul, travels to Pisidian Antioch and preaches the chapter's centerpiece, a sermon in the synagogue that tells Israel's story from Egypt to David and then announces that God has raised Jesus, David's promised descendant, from the dead, so that forgiveness and justification are offered through him. The whole city gathers the next Sabbath; jealousy and opposition follow; and Paul and Barnabas turn to the Gentiles.

Read more

Acts 13 is where the church stops waiting for the world to come to it. In Antioch, during worship and fasting, the Holy Spirit tells the leaders to set apart Barnabas and Saul, and they go, first to Cyprus and then into the interior of Asia Minor. Cyprus gives the journey its first confrontation, a sorcerer named Elymas who tries to keep a Roman governor from the faith and is struck blind, and its first notable convert, the governor himself. Luke marks the moment by calling Saul "Paul" for the first time. Then comes the sermon that occupies the center of the chapter. Invited to speak in the synagogue of Pisidian Antioch, Paul tells the story his hearers already knew, Egypt, the wilderness, the judges, Saul, David, and lands it on Jesus, David's promised descendant, whom Jerusalem did not recognize and God raised from the dead, never to see decay. Through him, Paul says, forgiveness is proclaimed and everyone who believes is justified from everything the law of Moses could not justify them from. The response is enormous and divided. The whole city gathers the next Sabbath; some believe, others contradict, and Paul and Barnabas announce that they will turn to the Gentiles, quoting Isaiah's promise of a light to the nations. They are driven out. They shake the dust off their feet. And the disciples, Luke says, were filled with joy and with the Holy Spirit.

Key passages

Acts 13:1-3 Acts 13:26-39 Acts 13:46-48 Isaiah 49:6

Historical and literary context

Antioch in Syria was the first largely Gentile church and the base for the journeys that took the gospel across the Roman world. Cyprus was Barnabas's home island. Sergius Paulus was a genuine Roman governor, and his interest reflects the curiosity Judaism and its offshoots attracted among educated Romans. Pisidian Antioch, in the interior of Asia Minor, had a synagogue with both Jews and God-fearing Gentiles, the mixed audience Paul addresses. Luke marks the transition from "Saul" to "Paul" in this chapter, and John Mark's departure at Perga will later cause a rift between Paul and Barnabas.

How the chapter unfolds

Verses 1 to 3 are the commissioning at Antioch by the Spirit, through fasting, prayer, and laying on of hands. Verses 4 to 12 are Cyprus: preaching in synagogues, the confrontation with Elymas, and the proconsul's faith. Verse 13 records John Mark leaving. Verses 14 to 41 are the sermon at Pisidian Antioch, recounting God's acts from the exodus through the judges, Saul, and David to Jesus, John the Baptist's witness, the crucifixion by those who did not recognize him, the resurrection with quotations from Psalm 2, Isaiah 55, and Psalm 16, and the offer of forgiveness with a warning from Habakkuk. Verses 42 to 52 tell of the crowds, the opposition, the turn to the Gentiles with Isaiah 49, the spread of the word, the expulsion, and the disciples' joy.

Why this chapter matters

Acts 13 records the first missionary journey and the sermon that shows how Paul preached to people who knew the Scriptures: as the completion of Israel's story in the resurrection of Jesus. Verse 39, "through Him everyone who believes is justified from everything you could not be justified from by the law of Moses," is the seed of the doctrine Paul will develop in Romans and Galatians. The turn to the Gentiles in verses 46 and 47, grounded in Isaiah's "light for the Gentiles," is a hinge of the whole book of Acts. The chapter also models mission as something the Spirit initiates and the church confirms through worship, fasting, and prayer.

Interpretive tension to watch

Verse 48 says that "all who were appointed for eternal life believed," while verse 46 says the opponents "do not consider yourselves worthy of eternal life." The chapter places divine appointment and human refusal side by side without explaining how they relate, and Christian traditions have read that juxtaposition very differently. Luke seems content to let both stand.

Questions for this chapter

  • The mission begins while the church is worshiping and fasting. What does that setting suggest about how the church discerns its calling?
  • Paul preaches the resurrection by walking through Israel's history. Why might telling the whole story matter more than stating the conclusion?
  • When opposed, Paul and Barnabas turn to the Gentiles and quote Isaiah. How does rejection become an opening in this chapter?

Study with context

Use this as a chapter guide, then press deeper into the text itself. The goal is to slow down observation, notice structure, and ask better questions before jumping to conclusions.

Add to Notes
1 Antiókhiában az ott levő gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak, és a cirénei Lucius és Manaén, akit Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltek, és Saul. 2 Amikor pedig ők szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre őket elhívtam.“ 3 Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, kezeiket rájuk tették, és elbocsátották őket. 4 Ők pedig, miután elküldte őket a Szentlélek, lementek Szeleukiába, és onnan eleveztek Ciprusba. 5 Mikor Szalamiszba jutottak, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs. 6 Miután bejárták a szigetet egészen Páfoszig, találkoztak egy ördöngös hamispróféta zsidóval, akinek neve Barjézus volt, 7 aki együtt volt Szergiusz Paulusz tiszttartóval, ezzel az okos emberrel. Magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani akarta az Isten igéjét. 8 Elimás, az ördöngös (mert az ő neve ugyanis ezt jelenti) azonban ellenkezett velük, igyekezve a tiszttartót elfordítani a hittől. 9 De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, szemeit reá vetette, 10 és ezt mondta: „Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úrnak igaz útjait elferdíteni? 11 Most azért íme, az Úrnak keze van rajtad, és vak leszel, és nem látod a napot egy ideig!“ És azonnal homály és sötétség szállt reá, és botorkálva keresett vezetőket magának. 12 A tiszttartó, amikor látta, hogy mi történt, elálmélkodott az Úrnak tudományán, és hitt. 13 Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, Pergébe, és Pamfiliának városába mentek. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 14 Ők Pergéből tovább mentek, és eljutottak Antiókhiába, Pizidiának városába, és bementek szombatnapon a zsinagógába és leültek. 15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és ezt mondták: „Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok.“ 16 Pál akkor felkelt, kezével intett, és ezt mondta: „Izrael férfiai és ti, akik félitek az Istent, halljátok meg! 17 Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, és onnan kihozta őket hatalmas karja által. 18 Azután közel negyven esztendeig tűrte az ő erkölcsüket a pusztában. 19 És miután eltörölt hét népet a Kánaán földjén, azoknak földjét sorsvetéssel elosztotta közöttük. 20 Azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat egészen Sámuel prófétáig. 21 Azután pedig királyt kértek maguknak, és az Isten Sault adta nekik, a Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. 22 És amikor őt elvetette, Dávidot emelte nekik királyul; akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: »Szívem szerint való férfiút találtam, Dávidot, Isai fiát, aki minden akaratomat véghez viszi.« 23 Az ő utódából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust, 24 miután János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izrael egész népének. 25 Amikor pedig be akarta fejezni János az ő tisztét, ezt mondta: Akinek ti gondoltok engem, nem az vagyok, hanem íme, utánam jön, akinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját sem. 26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és akik köztetek félik az Istent, az üdvösségnek ez az igéje nektek küldetett. 27 De akik Jeruzsálemben laknak, és azoknak vezetői, nem ismerték fel őt, és a prófétáknak szavait, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. 28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérték Pilátustól, hogy ölesse meg. 29 Amikor mindazokat elvégezték, ami róla meg van írva, a fáról levéve sírba helyezték. 30 De az Isten feltámasztotta őt halottaiból, 31 és megjelent több napon át azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, akik az ő tanúi a nép előtt. 32 Mi is hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiainak feltámasztotta Jézust. 33 Amint a második zsoltárban is meg van írva: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.« 34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, így mondta: »Nektek váltom be a Dávidnak szóló biztos, szent ígéreteket.« 35 Azért mondja másutt is: »Nem engeded, hogy a te Szentedet rothadás érje.« 36 Mert Dávid, miután a saját idejében szolgált az Isten akaratának, meghalt, és eltemették az ő atyái mellé, és utolérte a rothadás. 37 De akit Isten feltámasztott, azt nem érte rothadás. 38 Tudjátok meg hát, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, 39 és mindazokból, amikből a Mózes törvénye által nem nyerhettek megigazulást, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40 Vigyázzatok tehát, hogy rajtatok ne teljesedjen be, amit a próféták megmondtak: 41 »Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok, és semmisüljetek meg, mert én olyan dolgot cselekszem napjaitokban, olyan dolgot, amelyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek.«“ 42 Amikor pedig mentek ki a zsinagógából, kérték a pogányok, hogy a következő szombaton is prédikálják nekik ezeket a beszédeket. 43 Amikor pedig szétoszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül, és az istenfélő prozeliták közül követték Pált és Barnabást, akik beszéltek velük, és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására. 45 Amikor pedig látták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és ellenkezve és káromlást szólva ellene mondtak azoknak, amiket Pál mondott. 46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. 47 Mert így parancsolta nekünk az Úr: »Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy üdvösségükre légy a földnek széléig.«“ 48 A pogányok pedig mikor ezeket hallották, örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok, akik örök életre választattak, hittek. 49 Az Úrnak igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50 A zsidók azonban felbujtották az istenfélő és tisztességes asszonyokat, a városnak vezetőit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51 Azok pedig lábuknak porát lerázva ellenük, elmentek Ikóniumba. 52 A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel.

Turn reading into real study

Sign up to bookmark verses, take notes, and study with AI-powered tools.

Sign Up Log In
Choose your next step after this chapter Keep reading, choose a plan, or keep studying with AI.
Read the next chapter Acts 14 in Hungarian Open New Testament.

Reading Plans

Choose a plan if you want to turn this chapter into a repeatable habit.

Ask AI

Continue with AI study if the text raises questions or presses deeper than one reading.
Follow the themes this chapter opens Related topic hubs for the larger questions this chapter may have opened.
Browse all topics

Bible passages about faith

A curated study hub for readers searching for faith, trust, assurance, and living dependence on God.

Bible passages about prayer

A curated Bible hub for readers searching for prayer, dependence, boldness before God, and persevering intercession.

Bible passages about identity

A curated Bible hub for readers searching for identity, belonging, adoption, purpose, and new life in Christ.

Bible passages about salvation

A curated Bible hub for readers searching for salvation, grace, new birth, rescue from sin, and life in Christ.